Pikírt egy film, ami konokul parodizálja a nagypapákat, a férfiakat és leginkább a csonka családokat. Csöpögősen kínos a vége, ahogy egy igazi Will Ferrel filmtől elvárható. Az viszont tagadhatatlan, hogy azt a fakunyhót, amit kibérelt a filmbéli család, szívesen elfogadnám téli vackomnak, és átaludnék benne pár telet, karácsonyt. Amikor megnézzük a filmet párommal, mindig felmegyünk a különböző szálláshely szolgáltató oldalakra és órákig vadászunk ilyen faházak után, de eddig nem találtunk hasonlót sem (legalábbis megfizethető áron). Idén persze nem lehet igazán utazni, világot látni, így talán jövő karácsonyig megtaláljuk a filmbéli kunyhónak a mását, és talán majd ott fogunk karácsonyi sült csirkét enni.
Amúgy a film a különböző szétszabdalt, elvált családokat egyesíti újra. Persze nem romantikusan kell érteni, hanem kb kettőnek mondható csonka család, ahol a szülők egynémelyike valaha házas volt, most újra egyben karácsonyoznak az elvált házastársakkal. Tipikusan az a helyzet áll majd elő, amikor a „te gyereked és az én gyerekem veri a gyerekünket”. Két házaspár, akikből ketten valaha ugyancsak házastársak voltak és most meg kell védeniük a családjukat. De kitől és melyik is az igazi családjuk? A mostoha gyerekek, vagy a vér szerintiek? A két „apa” pedig tűz és víz személyiség, hiába barátok. Az El Padre (az egyik nagyapa: Mel Gibson) is csak szítja a feszültséget. Nehéz elmagyarázni a helyzetet, pedig pont ez adja a filmnek a slussz poént. Meg kell nézni a filmet mindenképp, ha másért nem, akkor azért a romantikus, havas faházért!
