Minden évben szeptember elsején elkap a „karácsonyi láz”. Szinte betegesen várom, hogy beinduljanak a karácsonyi fények, illatok és hangulat, de ismerve környezetem reakcióját, megpróbálok az előtte levő Halloweenre összpontosítani, talán, hogy ezzel is időt adjak az igazi karácsonyi hangulat eljövetelének.
Őszinte leszek, nem igazán megy az elnyomás, így titokban már olyankor a karácsonyi dalokat hallgatom.
November elseje után viszont beindulok. Előveszem a kedvenc illatom és borzolom vele az iroda kedélyeit. (Aromax antibakteriális légfrissítő citrom, fahéj, szegfűszeg, és ez nem fizetett hirdetés). Az illat egyszerre kólás és fahéjas, sütis és citrusos, és biztos, hogy legalább egyvalaki tüsszög tőle, úgyhogy nekem már ez is a karácsony várásához tartozik.
December elején pedig díszíteni kezdek. Ilyenkor már sorakoznak az idén beszerzett új kis házikók és minifalu díszek, mivel megrögzött gyűjtő vagyok; majd előkerülnek az előző évről beszerzett darabok is. Lányaim vadul vetik rájuk magukat és órákig eljátszanak apró babáikkal a kis faluban – ami idén már város – és egy pillanatra sem érzem, hogy vigyáznom kéne féltve őrzött kincseimre, mert a hangulathoz az is hozzátartozik, ahogy a kisváros megtelik élettel.
Én, a karácsonymániás a legjobban az ajándékokat utálom az egész hajcihőből. Évek óta könyörgöm a családomnak, hogy csak és kizárólag a gyerekek kapjanak valamit, a kényszerű és néha borzasztó meglepetések szerintem sokat rontanak a meghittségen szenteste. A beszélgetésből bontogatás lesz, a kuka megtelik a felesleges csomagolóanyagokkal, a legtöbb ajándék pedig használatlanul fog hánykolódni sokáig.
A leghangulatosabb a karácsonyeste. Olyankor testvérem és édesanyám bekucorodik a kanapénkra és borzasztó-nyálas, romantikus-karácsonyos filmeket nézünk. Néha egész késő éjjelig. A romantikában az a jó, hogy mindig pozitív érzést nyújt. Van dráma, feszkó, de a vége „hepiend”, csak nehogy elénk üljön.
A kedvencem mégis karácsony másnapja. Olyankor az összes családtagom összegyűlik és egy óriási lakomát csapunk. Mindenki hoz valamit, mindenkinek van specialitása, amire egész évben várunk. Szeretem a hangzavart, szeretem a nagy nevetéseket. Olyankor, bár néha nem úgy tűnik kívülről, megnyugszom és boldog vagyok.
Aznap mindenki egy kicsit az enyém.
Ha te is kedvet érzel arra, hogy megoszd gondolataid, véleményed a karácsony kapcsán, akkor küldd el emailben az info@retahuman.hu emailcímre, és ha beleillik a lélek gondozásba, akkor megjelenik. Kérjük, hogy aláírást mindenképpen küldj hozzá, hogy azon a néven tudjuk megjelentetni az írásodat! 😉
