Egy igazán klasszikus karácsonyi történetet, az eredeti film 1947-es, így a régi filmek szerelmeseinek biztosan kedves lesz ez a családi film, a kritikusok szerint is elismert, hiszen főszereplője alakításáért Oscar szobrot kapott. A történet középpontjában a Macy’s amerikai áruház áll, ahol a mikulásnak komoly alkohol problémái vannak, a felvonulás kellős közepén is „enyhén bódult” ám szerencsére egy a posztra alkalmasnak tűnő érkezi a helyére, de vajon tényleg az? Az új mikulás Kris Kringle (Edmund Gwenn) igazán kedves és mindenkinek azt mondja amit hallani szeretne, több nyelven beszél, de az áruház politikájába nem fér bele, hogy a vevőket más boltokba küldje, ha a termék nem kapható a Macy’s-ben, vagy úgy gondolja máshol jobbat kapni. A cselekmény másik szála az anya, Doris (Maureen O’Hara), aki egyedül neveli igencsak felnőttként kezelt kislányát, Susant (Natalie Wood). Édesanyja szerint az élet nem játék és komolyan kell venni, gyerekek már kiskorukban az igazságot érdemlik..
És igen a Mikulás és a kishölgy összebarátkozik, ami által tényleg az lehet ami, gyermek. Innentől kezdve a sztori magáért beszél.
A film a nevelésre és gyermeki én fontosságára hívja fel a figyelmet. Hagyjuk, hogy a kicsik megmaradjanak gyermeknek a gyerekkorukban, az önfeledt szabad játékot élvezve, ne akarjuk, hogy hamar felnőjenek, higgyenek a Mikulásban és hagyjuk kiteljesedni a képzeletünket. A személyiségünk nagy része legalábbis az alapja gyermekkorban keletkezik, ami az évek során fejlődik. A gyermekkorban eltöltött játékidő és fantázia igencsak meghatározza majd, hogy milyen felnőttek is leszünk, olyan személyiségjegyeket befolyásol, amikre nem is gondolnánk. Nagy fontossága van még a hitnek, amit senkitől semmilyen körülmény között nem vehetünk el. Hiszen kik is vagyunk mi átlagemberek, hogy bárkinek a hitét, meggyőződését vonjuk kétségbe? A hit akkor is különleges és elengedhetetlen, amikor a józan ésszel megy szembe. A végén nem maradhat el a jól bevált happy end.
