„Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.”
Ady Endre
„Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedtek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.”
Müller Péter
„A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok.”
Voltaire
A fent említett gondolatok, idézetek egytől egyig a MAGÁNYHOZ köthetőek.
Számos formája létezik, hiszen nem mindegy, hogy gyermekkorban, felnőttként vagy idősebb korban találkozunk vele, valamint beszélhetünk állandó és ideiglenes állapotról. Olykor-olykor mindenki érezheti azt, hogy egyedül van, a többi ember nem érti meg, főként tinédzser korban állapítható meg „az egész Világ ellenem van” jelenség, bár ez koránt sem nevezhető tényleges magánynak. Az egyedül lenni akarás vagy a magának valóság sem jelent feltétlenül magányt, tudósok által bizonyított tény.
Akkor mit is jelent az igazi magány, mik az előjelei, hogyan lehet ellene küzdeni?
A magány kialakulása
Mivel ez is egy folyamat, el lehet különíteni szakaszokra.
- Az egyén ebben a szakaszban veszti el a kontaktust a többiekkel. Amíg a másik fél keresi az egyént és tudtára adja szeretetét és hiányát, addig az egyén nem válaszol, nem reagál, nem jön létre a kölcsönösség. Azaz ebben a szakaszban alakul ki az az érzés, hogy nem tartozik senkihez, továbbá érzelmek, gyengédség hiánya jellemzi.
- Az egyén itt már nem gyakorolja, a befogadást, elfogadást, egyáltalán nem nyitott, ha nem vagyunk képesek a szeretet befogadni akkor adni sem tudunk. Ebben a szakaszban az egyénnek egyre inkább csökken a jó kedve, kevesebbet mosolyog, viszolygás lesz rajta úrrá minden apró emberi érintés során. A változásnak, amin az egyén keresztül megy, szemmel látható jelei vannak, megváltozik a beszéd stílusa, öltözködése, ezekkel együtt az önbizalma is fogy. Szép lassan már nem is reménykedik abban, hogy valaha újra tud kapcsolatot teremteni, ismerkedni és így minél jóban elszigetelődik embertársaitól.
- A magányos ember olyannyira közömbös és érzelem mentes, az együttérzésre abszolút képtelen, a kapcsolatteremtő és nyitottság képessége visszavonhatatlanul sérül. Itt már magában keresi az egyén a hibákat, kielemzi életét és szembenéz a valósággal. Úrrá lesz rajta a szorongás és az érzés, hogy senkinek sem fontos illetve nem szeretik, ez az állapot már igen veszélyes ilyenkor következhet be az öngyilkosság.
Karácsonykor, amikor mindenhonnan azt halljuk, hogy töltsd az idődet a szeretteiddel, ilyenkor társaságban KELL lenni akarva, akaratlanul is elhatalmasodik rajtunk, hogy márpedig mi magányosak vagyunk. Akármelyik szakaszában vagyunk a magányos folyamatnak, karácsonykor ránk nehezedik. Ezért is karácsonykor a legtöbb az öngyilkosságok száma a statisztikák szerint. Ha ismersz valakit, aki magányosnak vallja magát, akkor kezdj el vele minőségileg törődni, vagy ha olyan fokú az elszigetelődése a világtól, akkor fordítsd pszichológus felé.
Amennyiben te szenvedsz depresszióban, vagy csak felmerült benned a befejezés gondolata, kérjük fordulj szakemberhez, vagy hívd a 116-123 ingyenes lelki elsősegély-szolgálat telefonszámát!
