Mi jut eszedbe az ajándékozásról? Nekem a “Jobb adni, mint kapni” bölcselet.
Ezek szerint, ha tényleg annyival jobb ajándékozni, mint ajándékban részesülni, akkor a világunk egy piszok jó hely, ahol az emberek úgy tartják fenn egymást, hogy a saját jókedélyük érdekében állandóan adnak a másik embernek mindenféle ajándékot. Persze ez még utópisztikus elgondolásnak is meredek. Miért? Mert az emberek többnyire önzőek. Figyelmeztetni kell őket az ilyen “jobb adni, mint kapni” mondásokkal, hogy megerőszakolják a természetüket és ösztöneik ellen menjenek. A kisgyerekek is tudják, hogy kapni sokkal jobb, ezért követelnek évről évre egyre több ajándékot karácsonykor, szülinapjukkor, és más jeles ünnepekkor. Ugyanez igaz a felnőttekre, vagyis inkább kapni szeretnek, mintsem adni. Hozzátenném, hogy kapni is csak azt szeretnek az emberek, amire vágynak, különben nem lenne nagy biznisz a karácsony után visszacserélt ajándékokban.
Eleink a nagy vadászatok után a zsákmányból a felesleget szétosztották a törzsön belül, hűtő híján “legalább elfogy” elv mentén, innen ered az ajándékozás is. A táplálék cseréje és önzetlen elosztása egyfajta íratlan vagyon- és életbiztosítást jelentett számukra a viszonosság alapú támogatási rendszerben, ha a felek képesek és hajlandóak egymás támogatására: az ajándékozásra.
De végül is mi vezet oda, hogy nem igazán szeretünk adni? Miért nem szeretünk ajándékokat vásárolni, készíteni? Miből ered ez a fajta egoizmusunk? A csalódás riaszt minket, hogy nem találunk megfelelő ajándékot és így csalódnak bennünk? Vagy olcsónak érezzük az ajándékot, amit adnánk, mert többre nem futja (mert annyira azért mégsem fontos a másik, hogy drágább ajándékot adjunk)? Bárhogy is, de az ajándéknak jelentése van, és két ember kapcsolatában nem mindegy, hogy vajon egyezik-e a jelentés a két félnél. Akik nem szeretnek ajándékot adni, azoknál a kapcsolat az ajándékozott féllel bizonytalan állapotban leledzik. Vagyis lehet, hogy annyira nem kedveli az illetőt, hogy odafigyeljen rá, ismerje annyira, hogy tudja: mit szeret, de az is lehet, hogy tényleg rosszul méri fel a kapcsolatot és rosszul választ ajándékot. Mert vannak rossz ajándékok. Példának okáért lelketlen ajándék egy kupon, kedvezmény kártya, ajándék kártya, sebtében vásárolt “valami”, vagy célózgatós ajándék (ami viccesen céloz az ajándékozott rossz tulajdonságaira, mint a késős személynek adott karóra).
Az ajándékokkal azt fejezzük ki a másik irányába, hogy gondolunk rá, szeretjük, megbecsüljük, törődünk vele. De ehhez idő kell, hogy megismerjük egymást, és a másik fél felfedje, hogy mi okoz neki örömöt. Ha rosszul választunk, azzal azt kommunikáljuk, hogy számunkra a másik fél értéktelen, akire nem vagyunk kíváncsiak.
Te kinek szeretsz ajándékot adni, venni, csomagolni? Akinek tudod, hogy amit adsz, arra a másik tényleg vágyik; vagy inkább annak, akinél lutri, hogyan reagál rá, mert dunsztod sincs, hogy mit szeret? Nyilván az előbbi. És nem azért, mert te önző vagy és szeretnéd látni a másik boldogságát, hanem mert az ajándékozott fél önző és önző módon mer örülni az ajándékodnak, hisz vágyott rá.
Karácsonykor az ajándékot illik viszonozni. Ez egy újabb borzalmas lelkiállapotot idéz elő: a lelkiismeret furdalást. Számtalanszor megesik az emberekkel, hogy elmennek egy karácsonyi összejövetelre, ahol a házigazda nem tájékoztatja a vendégeket a többi vendég személyéről, így azok nem tudnak kellően felkészülni az ajándékokra. Sem arra, ha kapnak, sem arra, ha adniuk kell. Magam is átéltem már nem egyszer a mondatot, hogy “ha tudtam volna, hogy jössz…!”. Ilyen helyzetekben adni sem jobb, mint kapni, mert mind a kettőnél elfog a lelkiismeret furdalás: vagy azért, mert látod, hogy a másik feszeng, hogy nem tud adni; vagy a szégyen miatt, mert Te nem készültél fel rendesen ajándékok terén. Az olyan értékes ajándék, amit a másik félnek nem áll módjában viszonozni szorongást okoz.
A kölcsönösség törvénye miatt nem működnek azok a családi megállapodások, melyek szerint „idén csak a gyerekek kapnak ajándékot”, vagy „csak jelképes ajándékokat adunk”. És ezért érezzük nagyon kellemetlennek, ha betartjuk a megállapodást, nem adunk, és mégis kapunk ajándékot. A mi családunkban is évről évre ez zajlik (de már gyűlnek az ajándékok a szekrényben). 🙂
Oszd meg a cikket, ha tetszett, és lájkold facebook oldalunkat!
