-Te miért szereted a karácsonyt?
-Olyankor megtelik a város fényekkel, majd minden ablakban világít valami, és imádom a karácsonyi vásárokat, a forralt bor és gőzölgő kürtöskalács illatát!
-Van olyan, amit nem szeretsz a karácsonyban?
-A tömeget! Meg azt, hogy mindenki elvárja az ajándékokat, és oda sem figyelve a másikra vásárolnak az emberek minden hülyeséget össze-vissza! Komolyan, ilyenkor az emberek képesek mindent megvenni! Borzalmas!
Ezt a beszélgetést pár éve hallgattam végig a buszon, és valamiért nagyon megmaradt bennem. Talán azért, mert pont az én karácsonyhoz való viszonyomat is leírja. Én is szeretem, hogy díszbe öltözik minden! Én is szeretem a karácsonyi vásárokat, az ottani illatokat, hangulatot, zenét. Ugyanakkor én sem szeretem azt a tömeget, ami karácsonykor jellemző az áruházakban, és én is úgy gondolom, hogy ilyenkor minden agyament ötlet gazdára talál. Független attól, hogy eladható-e…
Mégis a mostani karácsony más lesz, mint a többi volt a Covid-19 miatt. Az utcák már napközben is kihaltak, karácsonyi vásárokat eltörölték, a családoknak biztonságosabb, ha nem ünnepelnek együtt. Bár én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki november elején (néha már szeptemberben) elkezd karácsonyi dekorációk után kutatni és mindent feldíszít, ami díszíthető, de valahogy idén nem jön az ihlet. Nehéz megküzdeni olyan negatív gondolatokkal, hogy idén nem tudok elmenni semmilyen karácsonyi vásárra. A sok utazgatásomkor szoktam ajándékokat vásárolni a családtagjaimnak, barátaimnak, és most hogyan lepjem őket meg olyan dolgokkal, amiknek örülnének? Aztán valahogy mégis látok egy szép díszt az egyik áruházban és ahogy kiteszem a polcra, mégis elfog valami kedves, jóleső érzés.
Idén az előrejelzések szerint többségében online fogják az emberek beszerezni a karácsonyhoz szükséges ajándékokat, díszeket, élelmiszereket, “cuccokat”. Mivel a világ keletibb feléből – jó előre – rendelt termékek olcsóbbak, ezért sokan fogják onnan beszerezni az ajándékokat is, hisz a lezárások, tömeges elbocsátások miatt összébb kell húzni a nadrágszíjat. Ezeknek az olcsóbb termékeknek néha a minőségén is látszik, hogy miért kerülnek kevesebbe, és mivel a termékekre sokat kell várni, néha hónapokat is akár, ezért nem lehet előre letesztelni, hogy jó minőségben érkezik-e meg Bodrinak az öneldobó gumicsont, vagy apukának a wifis-bluetoothos mindent is lejátszó telefonról működtethető rádiós hangszórója. Persze Bodri öneldobós gumicsontja nem fér bele az eldobó nyílásba, apuka hangszórója nem kompatibilis egyik okostelefonnal sem, de legalább a rádió recsegve befogható vele…
Persze lehet azt mondani, hogy nem az ajándékok számítanak, és hogy a karácsony túlságosan eltárgyiasult, azonban az ajándékozás pszichológiáját tekintve azért a karácsony minden ünnep közül a legkiemelkedőbb, a legnagyobb, amit még a más vallásúak is előszeretettel tartanak, vagy éppen másolnak, mert ilyenkor ki tudjuk fejezni a másik iránti szeretetünket és tiszteletünket azzal, hogy gondolunk rá egy kedves ajándékkal, méghozzá kölcsönösen! Születésnapkor csak a szülinapos kap ajándékot, tortát és meglepetés partit. Húsvétkor nincs ajándék, csak játékos keresgélés a tojások után, amik vagy finomak és meglepetést rejtenek, vagy kevésbé finomak, esetleg csak műtojások. Hazánkban a kínai, vagy zsidó vagy mohamedán újévről azt se tudjuk, hogy mikor van (kivéve, akit érint). A nemzeti ünnepen még meglepetés sincsen, hiszen szinte mindig ugyanaz a forgatókönyv: tömeg, szavalás, unalmas beszéd, katonai felvonulás, esetleg a végén tüzijáték (ha megtartják). Szóval nincs másik világünnep, ahol kölcsönösen adnának az emberek egymásnak valami kedves dolgot. A kedves dolgokhoz nem kell feltétlen áruházba rohanni, vagy virágoshoz, de ezek a kereskedelmi egységek jelentősen megkönnyítik a döntést, a kivitelezést és a hatékonyságot. Nem mellesleg még ihletet is adhatnak, ha valaki maga szeret ajándékot készíteni. Személyem szerint nem vagyok a karácsonyi vásárlás ellensége, de egy fontos szempontot érdemes szem előtt tartani:
Ajándékozás terén, mint oly sok más téren is a legfontosabb a mértékletesség és az odafigyelés.
