Amikor kicsi voltam, és vidéken laktam (Budapest mellett), akkor a közlekedési eszköz a busz volt. Nosztalgiával gondolok a buszozós korszakomra (mióta megvan a jogsim, azóta ki nem lehet venni a fenekem alól a kocsim). Emlékszem, amikor nővéremmel valahova nagyon messze mentünk otthonról, egyik átszállás a másikat követte és hogy elüssük az időt azt találta ki, hogy számoljuk meg az utazás során látott kidíszített ablakokat. Egyszer játszottuk ezt, de aztán, amikor csak eszembe jutott karácsony táján mindig számoltam a kivilágított ablakokat, még manapság is szoktam, ha állok a dugóban, vagy csak kinézek az esti szellőztetéskor az ablakomon. Régebben sokkal kevesebb ablak volt kivilágítva, és azok is csak éppen hogy egy kósza fény csillaggal, vagy egy girbe-gurba rövid fényfüzérrel.
Manapság szinte vibrál a város, főleg a lakótelepek ablakai tűnnek sokkal fényesebbnek, pulzálóbbnak. Nappal látni egy-két létrán mászó Télapó figurát, de az már nem divatos annyira, mint 10 éve volt.
Idén még azt vettem észre, hogy bár a kerületek nem tarthatnak karácsonyi vásárokat a vírus miatt, de több helyen is lecserélte a városvezetés a díszkivilágítást. Mondjuk rájuk fért már, mert volt olyan karácsonyfát ábrázoló fénydísz, ami annyira ki volt égve, hogy az ember minden mást bele látott, csak karácsonyfa formát nem. Ugyanez volt a helyzet a gyertya formájú díszekkel, amik már-már az obszcén határokat súrolták a gyertya tövében kiégett gömbökkel.
Valahol azért mégis van egy kis romantikája ezeknek a fényeknek. Számomra lélekjógás hatásuk van, mivel simogatják a lelkem, és gyurmázzák a szép emlékeimet. A kedvencem, és az egyik leghangulatosabb dolog, amit valaha láttam életemben, az Cesky Krumlovban, Csehországban egy hóval borított feketefenyő volt, ami csak állt az utcán. Tudni illik Cesky Krumlovban az utcán elhelyezett, vagy ültetett fenyőfákat égősorral és mindenfajta csillogó dísszel felaggatják, így a karácsonyfákat nem a lakásban, vagy az üzletben tartják, hanem az utcákon. El lehet képzelni, hogy milyen mesés hangulata volt egy ilyen fényesen villogó, díszes karácsonyfának önmagában is, de amiket láttam, azokat vastagon borította a hó, így a fehér hótömeg alól szivárogtak ki a színesben felvillanó fények. Persze hozzá játszhatott a szép emlékhez és a látványtól megrészegített állapotomhoz, hogy akkor láttam először abban az évben havat, hóesést és feldíszített karácsonyfát. Eszméletlenül meghozta az adventi és karácsonyi hangulatomat az ünnephez.
Ami még minden évben meg szokta hozni a hangulatomat az ünnepléshez, és a karácsonyhoz, azok a karácsonyi vásárok. Szerencsés vagyok, hogy sokat tudok utazni szabadidőmben, mert párommal egyik kedvenc közös időtöltésünk, hogy különböző városokat, országokat látogatunk meg advent idején és felmérjük az ottani vásárokat. A kedvencünk a Schönbrunnál lévő vásár a szép palotával, karamellás pörkölt mandulával és a kinder punccsal. Az a táj! Azok a fények! És azok az ínycsiklandó illatok!
Azért érzem szerencsésnek magam, mert annyi szép karácsonyi emlékből válogathatok, hogy tudom velük pótolni az idén kihagyott, elmaradt vásárokat, és mert tudom, hogy amikor újra lehet menni karácsonyi vásárra, akkor megint egy csomót meg fogok látogatni, még ha maszkban és gumikesztyűben kell fertőtlenítő géllel lemosni a bögre száját, akkor is! Ezeket az emlékeket már csak a demencia veheti el tőlem, így mindenkit buzdítani tudok: Addig kell gyűjteni a szép emlékeket, amíg lehet!
Ha te is kedvet érzel arra, hogy megoszd gondolataid, véleményed a karácsony kapcsán, akkor küldd el emailben az info@retahuman.hu emailcímre, és ha beleillik a lélek gondozásba, akkor megjelenik. Kérjük, hogy aláírást mindenképpen küldj hozzá, hogy azon a néven tudjuk megjelentetni az írásodat!
