Mint azt már írtam, karácsonykor sokszor voltam szingli. Nekem a karácsonyi időszak a szakításaim elgyászolásáról szólt és arról, hogy újra ismerkedhetek. A volt férjemmel is karácsonykor jöttünk össze, és bár vége lett öt és fél év után, azért jó volt a maga módján karácsonykor randizgatni. Ilyenkor egy csomó karácsonyi parti van, ahol sok ember található. Kiábrándítóbb nincs is annál, amikor kicsíped magad egy ilyen partira, elmész rá nagy reményekkel, hogy végre megismered a NAGYŐT, majd kiderül, hogy a 15 főből mindenkit ismersz és mindenki a párjával érkezett, csak te nem. De azért lehet szerencséje bárkinek.
De vajon honnan tudjuk, hogy a pasi komolyan gondolja már a kapcsolat elején a dolgot?
Elárulom, sehonnan, mert még ő sem tudja, hogy komolyan fogja gondolni! Két fajta férfi típust ismertem meg életemben: aki csak azt akarja, és aki már nem is reménykedik benne, de azért azt akarja.
Az első típus tudja, hogy bármikor megkaphatja, így csak addig érdekes számára egy nő, amíg becserkészheti. Figyelem! Ennél a típusnál van esély arra, hogy megfogjuk a tökeinél a férfit, mielőtt még észrevenné. Ugyanis itt érdemes megcsillogtatni az intellektusunkat, a nőiességünket, a szűziességünket, kacérságunkat és persze azt, hogy elvárjuk a tiszteletet a férfitől. Ha a pasi nem gondolja komolyan és ilyen reakcióval találkozik, akkor A.) fejvesztve menekül, B.) behódol és elkezd tisztelni. Ha elmenekült, akkor ne bánjuk! Ha nem menekül, hanem továbbra is érdeklődést és tiszteletet mutat, akkor az komoly lesz, ha mi is komolyan gondoljuk! Erre szokták azt mondani, hogy betörtük az ipsét. (Vagy hogy qvából lesz a legjobb feleség…)
A másik típus, aki örül, ha lehulló csonthoz jut, mert már nem is reménykedik abban, az egy érdekes fajta. Szokták kockának hívni, vagy újabban a Sheldon jelzőt illetik az ilyen sorból kilógó férfire, de én inkább a nem vadász típusnak mondanám. Azt hinnénk, hogy sokkal ragaszkodóbb, hisz nem jut mindig húshoz, ami igaz is, de komoly kapcsolatot nem tud kialakítani, mert nem tisztel minket. Nála ugyanis nem kell eljátszani a kezdeti kacér-szűzies-intellektuális-tisztelet táncot. Ezt lehet később pótolni, de az ritka, hogy egy foglalt nőnek ilyen szűzies-kacér-tisztelet táncvonaglás jusson eszébe magától. Ismerjük be, ehhez már fél év után lusták vagyunk, mert addigra már macinaciban járunk cicanaci helyett a pasi előtt. Vagyis, ami a legfontosabb, hogy nem fog minket tisztelni, mert nem fektettük le a kezdetén a kapcsolat alapjait, szabályait. Lehet egy ilyen férfi mellett éveket leélni, de legtöbb esetben a feleségek kiégettek lesznek, a férfi pedig vagy elvadul a tiszteletlenségtől, vagy papucs lesz, mert nem kap tiszteletet.
Szóval honnan is tudjuk, hogy a pasi tisztel minket? Hogy komolyan gondolja a kapcsolatot.
Ha leírod kommentben, hogy hányszor hangzott el a tisztelet szó, akkor kapsz rá egy ölelést!
