Inzulinrezisztens vagyok, amire gyógyszert is szedek és odafigyelek az étkezésre. Vagyis inkább tudatosabb vagyok az étkezés terén. Nem vagyok orvos, a saját tapasztalatomat fogom leírni, bocsi, ha kicsit személyesebb lesz, mint szokott lenni a bejegyzés.
A karácsony és az advent a családban az ünnepi fogásokat jelentette már egészen kicsi koromban is. Anyai nagymamám, akivel együtt laktunk, 11 éves koromig versenyt főzött apukámmal, vagyis minden nap kétszer kellett reggelizni, ebédelni és vacsorázni. A mamám inkább édesen, habarva főzött, míg apukám sósan, rántással. Állandóan veszekedtek emiatt (is). 11 éves koromban örökre vejére, apukámra hagyta a dolgot.
Mivel úsztam, ezért a sok étkezés nem hagyott nyomott rajtam, nem voltam elhízva, bár sovány sem voltam soha, hála a jó étvágyamnak. Nővérem sokszor szólt rám, hogy mossak fogat, mert valami meghalt a számban, olyan szájszagom volt még fogmosás után is, viszont a fogászatot szerettem, mert össz-vissz 31 éves koromig csak egyszer kellett fúni, tömni egy kiesőben lévő tejfogamat. Ennyi fogmosással érthető, hogy miért vannak jó fogaim felnőttként is.
Aztán nővéremék a férjével gyereket szerettek volna, de sehogy sem jött a baba. Mindenféle kivizsgáláson átestek, hogy melyikükkel lehet a baj. Végül nővéremnél találtak egy inzulin rezisztenciára utaló jelet, ami miatt gyógyszert írtak fel neki, és hipp-hopp, öt és fél év után hirtelen teherbe esett! Mivel nála kiderült a dolog, ezért anyukámmal mi is elmentünk kivizsgáltatni a cukrunkat. Én nem féltem az eredménytől, elvégre mindig határérték alatt volt a cukrom. Mi bajom lehet ilyen jó eredményekkel a múltamban?!
Majd megjött az eredmény: Inzulin rezisztencia.
Nem azért volt alacsony a cukrom, mert egészséges vagyok, hanem azért, mert az inzulin elárasztotta a szervezetem. Elkezdtem rá gyógyszert szedni (kezdetben napi merckformin 1000 mg, amit növelni kellett 1500 mg-ra) és mi történt? Jobb lett a szájszagom! Nem voltam nagyon elhízva, de ha a súlyfeleslegemmel fogyókúrába kezdtem, akkor semmi nem történt, ehhez képest végre a kalóriaszámlálás eredményt hozott a gyógyszer mellett.
Az igazat megvallva gyanakodtunk rá korábban is a családban, de nem küldtek el addig a bizonyos kivizsgálásig 120 perces terheléses inzulin mérésre. Volt cukor mérés, de mint mondtam, azon sikeresen túljutottam éppenhogy alacsonyabb értékkel. Viszont ennél a vizsgálatnál nem csak a cukorszintet, hanem az inzulin szintet is mérték. Hozzá kell tennem, hogy PCOS-em is van, ami sok apró cisztát jelent a petefészkemen. Ezek a ciszták néha random megnőnek és vagy visszazsugorodnak, vagy kipukkanak a hasfalba, vagy elindulnak helyet keresni maguknak. Utóbbi miatt elvesztettem az egyik petefészkemet húsz évesen, míg a kipukkanást, hála a magyar egészségügynek, öt évvel később a kórházban gyógyszer nélkül “kihordtam”. Fájt és nem volt kellemes, de túléltem. (A dokik rám se néztek három napig, nagyvizit sem volt naponta, a nővérek meg nem adtak gyógyszert a lázamra és fájdalmamra, mert nem írta fel az orvos, aki felvett a kórházba.) Tudni kell, hogy a PCOS általában kéz a kézben jár valami immun betegséggel. Nekem van pajzsmirigy alulműködésem, így azt hittem, hogy itt kipipáltam a témát. Csak fél éve olvastam egy orvosi cikket a témában, ahol kifejtették, hogy a PCOS nem csak a pajzsmirigy betegeknél fordul elő, hanem az inzulin rezisztens pajzsmirigy betegeknek ez a gyakori harmadik betegsége. Az eddig megvizsgáltak esetében azoknál is megtalálták a harmadik betegséget, akiknél eddig fel sem merült a gyanú.
Szóval van három alap betegségem, de ebből a legbosszantóbb az inzulin rezisztencia (IR). A gyógyszer mellett próbálkoztam az IR-esek diétájával, hogy 3 óránként kell enni, de visszatekintve a múltam étkezési szokásaira, valahogy nem akaródzik megint állandóan enni. A szervezetem sem tolerálja.
Mivel enni szeretek, de nem tudok alkalmazkodni a gyakori étkezéshez, ezért más módszer után néztem. Inkább megváltoztattam az ételeimet, és meg is lett az egészséges eredménye. Ebben viszont pont a kalóriaszámlálás segített, mert manapság van rá igen jó applikáció (én a kalóriabázist használom), ami nem csak a kalóriákat méri, hanem a szénhidrátot, zsírt (koleszterinem is rossz volt) és a fehérjét (amiből nem eszek eleget). Mégis miben étkezem máshogy?
Sok gyümölcsöt eszem (amit vagy engednek a dietetikusok, vagy tiltanak, vagy csak ezt szabadna enni szerintük) és zöldségből is minden nap eszem. Sok húst is próbálok enni, amihez a szokásos sültkrumpli-rizs köretet cseréltem a grill-, vagy párolt zöldség köretre (amit amúgy is imádok!), illetve dobtam a cukrot és átváltottam eritritolra a főzéshez, sütéshez. Eszem zsíros tejfölt, de nagyon keveset, nagyon ritkán, viszont nem váltottam teljesen sovány, zsírmentes étkezésre. Amiben van zsír, és finom, azt megeszem, de tényleg csak keveset. Így nem érzem azt, hogy bármi finomságtól meg vagyok fosztva. Csipsz függő is vagyok (ecetes csipsz forever!), de abból is hetente maximum 40 g-ot fogyasztok, ha szükségét érzem. A stresszevésről egy másik cikkben fogunk majd írni, és videóban is majd beszélünk róla, így most csak megemlítem, hogy nálam a stresszevés az ecetes csipsz majszolásban merül ki.
De karácsonykor nem csak normális ételeket eszünk, hanem főképp sütiket, édességeket! Nem szoktam rá a cukormentes csokira, de emellett a visszafogott étkezés mellett így, hogy látom, hogy miből mit eszek meg és mennyi értéket jelent, valahogy nem is kívánom a csokoládét, max kéthavonta egy kockát (a napi szelet csoki helyett). Ellenben sütni szeretek és nálam a karácsonyi hangulat ott jelenik meg először (a júliusban beszerzett és már októberben kihelyezett díszeken kívül), hogy elkezdek sütni. Sütök csokis kekszeket – eritritollal a cukor 60%-át kiváltom, és csak 20% kristály cukrot teszek a sütibe, különben túl édes lesz. Sütök piskótákat – teljes kiőrlésű liszttel és a már említett eritritollal (60%+20% cukor), de előfordul, hogy idejekorán mézeskalácsot is csinálok – kevesebb mézzel, hogy puhább legyen, és 80% tiszta eritritollal, mert a fűszer mellé nem kell plusz cukor.
Vendégségben igyekszem azokra az ételekre fókuszálni, amiknek tudom, hogy kb milyen az összetevője, és ha nem egészség barát étel, mint a töltöttkáposzta tejföllel és karéj kenyérrel, akkor csak nagyon keveset fogyasztok belőle. Most már évek óta jók az eredményeim, de idén még egy változtatásra volt szükségem a koronavírus első hullámakor: a koleszterinre áprilisig nem figyeltem, magas lett, ami szívproblémákat okozott, így most már ezt is kordában tartom. Nem sütök zsíradékkal, még olajjal sem, mert hiába sütöttem korábban oliva olajjal mindent, nem volt elég. A rántott húst sütőben sütöm, rizs helyett bulgurt fogyasztok vagy hajdinát. Piszok drága mind a kettő, de sokkal kiadósabb, fincsibb és gyorsabb elkészíteni. A zsírosabb húsokat azért még megeszem, maximum aznap más zsírt tartalmazó ételt nem fogyasztok (mint tejföl, joghurt, csokoládé, csipsz). Ugyanígy vagyok a szénhidráttal: ha látom a kalóriaszámláló applikációban, hogy már reggelinél vagy ebédnél sokat ettem, akkor a nap többi étkezését ehhez igazítom.
Remélem látszik, hogy mindent tudok fogyasztani egy kis odafigyeléssel és némi étkezési mód váltással. Kicsiben kell elkezdeni, hogy megtapasztald: szereted a változást és tudod tartani, vagy hallani sem akarsz róla.
Kóstolj bele bátran az egészségbe és figyelj oda mit eszel!
