Ha valaki sokszor szakított karácsonykor, akkor az én vagyok. Gyakorlatilag, amíg a volt férjemet meg nem ismertem, valahogy mindig advent körül voltak a szakításaim. Volt, hogy én sokalltam be, volt, hogy engem dobtak. Nem könnyű úgy hangolódni karácsonyra, úgy nézni karácsonyi filmeket (amik legtöbbje csöpög a romantikától), úgy nézni ajándékot a szeretteidnek, hogy van egy feleslegesen megvett ajándékod neki, amit soha senki másnak nem fogsz tudni odaadni. Szerencsés vagy, ha a boltban visszaveszik, bár ilyenkor kit érdekel a pénz?
Amit megtanultam a dologból, hogy értékeljem a “szabadságom”. Elvégre szinglinek lenni karácsonykor azt jelenti, hogy szabadon lehet flörtölni a karácsonyi összejöveteleken, és mivel hideg van, és gyorsan sötétedik, ezért indok is van lelépni egy rosszul sikerült randiról, ha a partner nem felel meg. A gond nem is ezekkel a dolgokkal van, hanem az elengedéssel és a magány érzésével, amit még a család sem tud feloldani.
Hogyan is lehetne valakit elengedni egyik percről a másikra, amikor tegnap még a közös jövőt terveztük? Különösen fájó, ha nem te szakítasz, hanem téged dobnak. Kialakul egyfajta “én senkinek sem kellek, nem vagyok elég jó” érzés, ami bár butaság, de mégis nehéz vele legbelül megküzdeni. Egy dolgot lehet ilyenkor tenni: megvizsgálni az esetet és észrevenni az apró jeleket, ami a kapcsolat haldoklását jelezte. Ehhez kapcsolódóan nővéremmel volt egy igen érdekes beszélgetésem, amikor szakított velem az egyik exem sms-ben. Ki voltam borulva, hogy mégis ezt hogyan tehette meg. De aztán megvizsgáltam az esetet, visszaolvastam a beszélgetéseinket, vissza emlékeztem a nem túl sok együtt töltött időre és rájöttem, hogy már eleve elegem volt belőle. Szerettem őt a magam módján, de a kapcsolatunk halálra volt ítélve már a megismerkedésünkkor is. Nem voltak közös érdeklődési pontjaink, de ami mégis akadt, abban teljesen máshogy láttuk a dolgokat. Kompromisszumkész volt a kapcsolat, ami nem azt jelentette, hogy odafigyeltünk egymásra, vagy hogy harmónia jellemzett minket, hanem azt, hogy már-már a megalkuvás szintjén álltunk egymással. Fog összeszorítva fogadtuk el egymás hülyeségét és küzdöttük le a saját természetünket. Még az együtt töltött idő sem volt minőségi. Mégis nagyon fájt, amikor dobott a srác. Aztán rájöttem, hogy miért: mert én akartam vele szakítani és ezt a lehetőséget elvette tőlem, méghozzá igen megalázó módon, egy szöveges üzenetben!
Amint rájöttem erre, egyből szebbnek láttam a világot. Sikerült a kapcsolat mélyére ásni és megtaláltam azt a pontot, amit a lelkem el tudott fogadni ahhoz, hogy túléljem, feldolgozzam a szakítást.
Persze velem is fordult már elő, hogy az exem másnak a karjaiban találta meg a boldogságát, amit nem restellt nekem szakításkor elmondani, szintén advent körül. Hogy hogyan tornáztam fel újra az önbizalmam egy ilyen eset után? Hogyan tudtam elfogadni magam megint teljes értékűnek, tudván, hogy egy másik nőstény elbitorolta az én tulajdonomat? Pont, hogy kiírtottam az ilyenféle gondolati torzításokat a szakítás után a fejemből!
- Nekem a férfi nem volt tulajdonomban, sőt, még akkor sem lett volna, ha házasok lettünk volna.
- Nem legyőzött egy másik nőstény, hanem egy tőlem eltérő adottságokkal rendelkező nő nagyobb hatást tudott kifejteni a férfira, akire addig ezt a hatást én fejtettem ki.
- Annyi, de annyi férfi van a világon, miért éppen Ő utána sírjak? Mindig jobbat választottam az előzőnél, így most is csak jobbat kaphatok. (És mindig jobbat is választottam az előzőeknél!)
- Amennyiben velem volt a baj a kapcsolatban, azt vizsgáltam, hogy tudok-e magamon változtatni? Kell-e változtatni? Akarom-e a változtatást? Jobb lesz-e a változástól az életem?
- Majd a legvégső pont, amikor megnéztem egy Bridget Jones filmet és rájöttem: basszus, ennél a bigénél még én is jobb, sikeresebb, érettebb vagyok!
Egy valamit viszont sosem csináltam: nem alázkodtam meg az ex előtt! Azzal leromboltam volna végleg mindent, amit szeretett, tisztelt bennem valaha. Ez talán a legnehezebb, hogy ne könyörögd vissza magad, ne hívogasd kisírt hangon, ne emlékeztesd, hogy milyen jó is volt együtt, hisz neki nem volt jó, azért dobott, azért keresett mást, azért zárt le magában. Persze vannak olyan helyzetek, amikor szakítás után az ex könyörgi vissza magát, ő alázkodik meg, ami nagyon imponálhat neked a szakításkor átélt fájdalom után. Apukámnak van erre egy nagyon jó mondása:
“Sose kezdj olyan férfival, aki nem nyalja fel érted a körutat, ha kéred tőle! És sose kezdj olyan férfival, aki felnyalta! Elvégre utóbbitól nem lehet egészséges csókot kapni!”
És milyen igaza van! Apukám egy nagyon romantikus teremtés, így nekünk, a lányainak nagyon nehéz dolgunk volt, mert mi is ilyen romantikus párt kerestünk magunknak, ami elég nehéz feladat. Főleg karácsonykor nehéz az egyedüllét, de erről egy későbbi bejegyzésben fogunk még írni.
Mit tudsz mégis tenni karácsonykor, ha éppen egyedül maradtál? Tölts időt magaddal, és még több időt a szeretteiddel, hogy feltöltsenek! Illetve ez a bulik időszaka, így akár egy karácsonyi bálon éppen szembe jöhet egy szőke herceg, akinek pont te kellesz. Ne dobd el az esélyt magadtól, nyiss a világ felé! (Hacsak nincs karantén, mert akkor zárkózz be, élj az online térben, és legyél fotelforradalmár!)
