Alkalmanként mindenki magányosnak érzi magát. Amikor próbálsz beilleszkedni az új munkahelyedre, vagy épp senki sem ért rá a hétvégén.
Ez az érzés normális, néha előfordul, de 2020-ra már a fiatalabbak körében még inkább elterjedtté vált a társas kapcsolatokon belüli magány érzése. Az érzés amikor fizikailag és/vagy lelkileg, érzelmileg elszigetelődés figyelhető meg pedig párkapcsolatban élünk.
Példák, amivel ráébredhetsz, hogy kapcsolatban élsz, de magányosan:
– átlagos, könnyed témákról beszélgettek, az igazán fontos és mély gondolatokat nem osztjuk meg egymással, igazán nem nyíltok meg egymásnak.
– ugyan ilyen fontos, hogy a problémákat, hullámvölgyeket megbeszéljétek, minden kapcsolatban elengedhetetlen a kommunikáció, az egészséges kapcsolat kulcsa, hogy az örömet és bánatot is együtt éljétek meg.
– amikor csak az egyik fél határozza meg, hogyan alakul a szexuális élet. Itt is fontos a kölcsönösség és a biztonság, mivel nem csak örömszerzésről, hanem kötelékekről is beszélünk.
– amennyiben csak a fizikai vonzalom köt titeket össze, ugyanakkor a komolyabb érzések nem kerülnek szóban, nem beszélhetünk igazi kapcsolatról.
– nincsen közös hobbitok vagy érdeklődési körötök, úgy a kapcsolatotok sem tud igazán elmélyülni.
– a közös programok hiánya is árulkodó jel lehet, ne mindig csak te diktáld, hogy mit fogtok csinálni és ne csak akkor tervezz programot a kedveseddel, mikor a haverok nem érnek rá.
Az emberi agy és érzelmek, érzések igazán érdekesen, sokszor irracionálisan működnek együtt.
De vajon miért döntünk úgy, hogy benne maradunk egy boldogtalan párkapcsolatban?
Vannak azok az embertípusok, akik a külvilággal és magukkal szemben is elhitetik, hogy minden a legnagyobb rendben van a négy fal között. Ha valaki jól van, az úgyis sugárzik róla, nem kell hozzá fényreklám, hogy ezt a külvilág is visszacsatolja.
Mások pedig annyira félnek az egyedülléttől, a változástól és a magánytól, hogy éveken keresztül benne vannak egy rossz, nem működő, olykor abuzív kapcsolatban, amiben lényegében szintén magányosak
Társas magányról beszélhetünk akkor is, ha a magányt a családunk körében vagy a baráti kapcsolatokban éljük meg. Egy tanulmány szerint a magukat magányosnak érző emberek karácsonykor a legmagányosabbak, holott ekkor töltik a legtöbb időt más emberek társaságában. A családon belül elszenvedett magány érzése adottság kérdése, hiszen nem tehetünk arról, hogy hova születünk.
Az viszont meghatározó és sorsdöntő lehet, hogy milyen személyiségek társaságát keressük.
Sokszor előfordul az életben, hogy hasonló lelki adottságú ember, hasonló lelki gondokkal küzdő személy egymásra talál, itt általában mindkét fél sérült személy, így egymással is csak instabil szövetséget tudnak alkotni.
Ugyan ilyen gyakori eset, hogy a társas magányban, általában az egyik fél szenved, itt a másik fél képtelen a kapcsolódásra (szociális hátteréből adódva).
A mélyen gyökerező problémák, a gyermekkorban keresendőek: az egyén kiskorában nem kapta meg a megfelelő mintát, nem tanították meg hogyan fejezze ki érzelmeit. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem közeledtek felé gyengéden és empátiával, vagy nem nyújtottak számára biztonságot, az sem kizárt, hogy megszégyenülésben is volt párszor része. A felsorolt viselkedések után az egyén társas magányban könnyen szenvedhet, hiszen nincs egyedül, de érzelmileg elzárkózik, “magamra hagynak így én is magára hagyom a másikat”.
Megelőzés vagy kiút a társas magányból
A megoldás egyszerűbb, de annál nehezebb, mint gondolnánk, egyszerűen szembe kell néznünk saját magunkkal. Legfontosabb hogy pontosan tudjuk milyen embert szeretnénk magunk mellé, kivel képzeljük el az örökkévalóságot a teljes boldogságban. Az értékrendünk tisztázása fontos tény, ne csak beszéljünk róla, hanem teremtsük meg azokat, és azon elvek alapján éljünk. Amint vannak sémák, annál jobban letisztult kire is vágyunk igazán és egyből választ is ad a kérdésünkre, hogy valóban a megfelelő társ mellett kelünk e fel mindennap?
Amikor azt érezzük a kapcsolatunkban, hogy a párunk, úgy húz le minket a mélybe, mint a mocsár az emberi testet, mit tudunk tenni?
A változás némiképp így nehezebb, de a remény és a lehetőség, ill. változás mindig ott lakozik bennünk, kérdés, hogy elég erősek és bátrak vagyunk-e, hogy megtegyük a kezdő lépéseket?
A szótlan tűrés és meglapulás nem jó döntés. Fontos a másik féllel is tudatnunk, hogy mit is várunk el tőle. A kulcs itt is a kommunikáció és a folytonos visszacsatolás. A változások nem fognak egyik napról a másikra megtörténni, így legyünk magunkkal és a másik féllel is extra türelmesek. Amikor a kommunikációnkat már stabilnak érezzük, jöhetnek a közösen megtervezett programok. Itt fontos, hogy egymásra tudjunk hangolódni, mindezt minőségi időtöltésben.
A korábban említettek közül egyik módszer sem használ, érdemes lehet elgondolkodni a külső beavatkozásokon: a párterápián ill. külön-külön pszichológus felkeresése is hasznos lehet, de akár megfelelő coach-hoz is fordulhatunk.
Fontos tudnunk, hogy a társas kapcsolatokhoz elengedhetetlen érzelmi intelligencia fejleszthető, egyáltalán nincs késő sosem a változáshoz, igaz az akarat és kitartás elengedhetetlen hozzá. Az egész emberi kapcsolatainkban elengedhetetlen a reális önismeret.
Amennyiben a fent említett opciók közül egyik sem válik be, legalább elmondhatjuk, hogy küzdöttünk magunkért, egymásért, a kapcsolatunkért és ennek ellenére mégsem működött, ilyenkor egymás elengedése talán koránt sem fáj annyira, mintha csak megszokásból és a magánytól való félelem miatt maradunk együtt.
Ha te is kedvet érzel arra, hogy megoszd gondolataid, véleményed a karácsony kapcsán, akkor küldd el emailben az info@retahuman.hu emailcímre, és ha beleillik a lélek gondozásba, akkor megjelenik. Kérjük, hogy aláírást mindenképpen küldj hozzá, hogy azon a néven tudjuk megjelentetni az írásodat!