Karácsonykor mindenhonnan az folyik, hogy legyél együtt a szeretteiddel, szánj időt a kapcsolataidra. Persze főképp azért folyik mindenhonnan ez, mert valamit tuti el akarnak adni vele, de érdemes egy pillanatra megállni és megvizsgálni a kapcsolatainkat. És nem csak azért, hogy eldöntsük: mennyi pénzt szánunk egy-egy ismerősünk, családtagunk ajándékára.
Egy kapcsolat irányítása, szervezése, ápolása időigényes feladat, és nem tanítják az iskolában. Lehet, hogy még nyugdíjas korodban is fejből fújod a Pitagorasz tételt, de a környezeteddel még akkor sem biztos, hogy egyből megtalálod a hangot. Elvégre simán össze lehet veszni olyan általános dolgokon bárkivel, mint “hova raktad a távirányítót?”, “ki ette meg az utolsó mézeskalácsot?”, vagy “miért nem adtál a kutyának vacsorát?”. Ha az oktatásban a matek mellett a pénzügyi intelligencia és a kapcsolat menedzsmentre is időt és energiát fordítanának már az általános iskolai évek alatt, akkor sokkal több életre valóbb, boldogabb, sikeresebb ember kerülne ki az iskolapadból. A kapcsolatokat ápolni kell, de vajon hogyan néz ki ez a valóságban? Hogyan tudnám jól menedzselni a társas kapcsolataimat, ha nem láttam rá jó példát a környezetemben? Honnan vegyünk példát rá egyáltalán? Honnan tanuljuk meg? Szüleinktől? Médiából?
Első sorban saját magunkból merítkezhetünk, de ehhez mély önismeretre van szükség. Ismernünk kell a tűrés határainkat és hogy mit szeretnénk kapni a kapcsolatból. Jól esik pletyizni a barátnőinkkel, de egy idő után ott motoszkálhat a fejünkben, hogy legközelebb minket fognak kipletykálni, így ha ezt idejében nem ismerjük fel, akkor elejét sem tudjuk venni. Jó érzés mindig ugyanahhoz a férfihoz hazamenni, kivéve, ha tudjuk, hogy ő más nőkkel is megosztja az idejét, és néha nem vár otthon. Ilyenkor tisztázni kell magunkban, hogy ez oké vagy sem. Ismerek olyan párt, akik boldogok a nyitott kapcsolatukban, mert közben mélységesen tisztelik egymást. És ismerek olyan párt, akik utálják a kapcsolatukat, nem tisztelik egymást, az életük egy véres háború, de anyagi okok miatt nem mennek szét.
Belekényszerítjük magunkat olyan kapcsolatokba, akár párkapcsolatba, vagy baráti/családi kapcsolatba, amit tudunk, hogy nem jó nekünk, de egy enyhe kifogással mégis elhárítjuk a felbontás lehetőségét. Ha annyi pénzem lenne, mint ahányszor találkoztam már a következő kifogásokkal, akkor már nem Magyarországon élnék:
- anyagi okokból nem tudok szakítani vele
- olyan rég óta ismerem
- a gyerekek miatt nem válunk
- majd megjavul, már nagyon sokat változott jó irányba
- majd megkedvelik egymást a családdal
- kinek kellenék másnak?
- tudom, hogy ma ver, de holnap a tenyerén fog hordozni
- úgysem hagyná, hogy elhagyjam
- ő az egyetlen barátom, még akkor is, ha folyton megbánt és kihasznál
A listát tudnám folytatni, és gondolom neked is van pár gondolatod hozzá a fejedben, akár saját tapasztalat, akár csak hallottad, vagy olvastad valahol. Ezzel sajnos az a baj, hogy egyik kifogás sem igaz! Csak és kizárólag egy kifogás!
Szerencsére ismerek olyan nőket, akik megoldották az anyagi problémáikat és külön tudtak költözni; a gyerekkel is meg tudták beszélni a dolgot, mert bármilyen kicsi is volt a gyerek, ő is rájött, hogy nem boldog családban él és a válással lehet jobb; az erőszakoskodótól is sikerült megszabadulni, elmenni. Nekem is volt válásom, ami jogi procedúrával jár, és baromi nehéz lelki folyamatokkal, így nem légből kapom, amikor azt állítom, hogy a döntés a TE kezedben van, ha nehéz is és lemondásokkal jár! Tudsz a kapcsolatodon változtatni!
Először is tisztázni kell, hogy megvan-e a kellő tisztelet a két félben, majd ha ez stimmel, akkor tisztázni, hogy min lehetne változtatni a kapcsolatban? Több szeretetet akarsz kapni? Halmozd el szeretettel a másikat. Ha ez nem válik be, akkor keress másik embert, aki kellőképpen értékel. Több figyelmet szeretnél? Kezdj el több figyelmet adni a másiknak. Ha nem változik meg a figyelme feléd, akkor keress mást, akire oda figyelhetsz és viszont. Több időt szeretnél a másikkal? Szentelj neki te is több időt, és csapj le az együtt töltött percekre, ha csak annyi jut! Egy embernek arra van ideje, ami fontos neki. Ez a kapcsolatban is igaz. Olyan nincs, hogy tökéletes kapcsolat, de olyan van, ami jól van menedzselve és ahol a felek mindketten elégedettek.
Látok igazán szar kapcsolatokat, ahol a nők azt kérdezgetik, hogy mit rontottak el, és látom a válaszokat: “te semmit, mert a másik a szemét, hogy nem értékel eléggé!” Holott mi magunk sem értékeljük magunkat eléggé, akkor hogyan várhatjuk el egy idegentől, akinek nem látunk a fejébe, hogy értékeljen és hogy tiszteljen? Miért alázkodunk meg a nőiességünkben? Miért alázzuk meg a férfit a férfiasságában? Mert nem csak arról beszélhetünk, hogy mi rossz kapcsolatban élünk, hanem arról is, amikor a férfi szenved egy nő mellett, aki napról-napra kiheréli.
Legyen szó családi kapcsolatról, munkahelyiről-, vagy barátiról a fentebb említett párkapcsolatok mellett, egy dolog fontos: mindig meg kell adni a másiknak a tiszteletet! Ha nincs tisztelet, akkor nincs igazi kapcsolat sem, de a tiszteletet magunk felé is biztosítanunk kell! Aztán elkezdhetünk majd jobban kommunikálni is, ami még tovább lendítheti a kapcsolataink minőségét, de ezzel külön fogunk még foglalkozni.
Ha te is kedvet érzel arra, hogy megoszd gondolataid, véleményed a karácsony kapcsán, akkor küldd el emailben az info@retahuman.hu emailcímre, és ha beleillik a lélek gondozásba, akkor megjelenik. Kérjük, hogy aláírást mindenképpen küldj hozzá, hogy azon a néven tudjuk megjelentetni az írásodat!
