2020 – A SPECIÁLIS ÉV
Az idei év eseményei mindenkit váratlanul értek, sokan nem akarták elhinni, hogy egy ilyen világjárvány megbéníthatja és lelassíthatja a VILÁGOT. Mindannyian tanultunk a világháborúkról, a pestisről vagy éppen a spanyolnátháról. Ám korántsem voltunk tisztában azzal, hogy a Covid-19 járvány milyen társadalmi, politikai, gazdasági és magánéleti változásokat fog eredményezni, ill. hogyan alakítja át a jövőnket. A globális emberveszteség és -válság valóban szörnyű és fájdalmas, a témákban rengetegen készítettek cikket és riportot, hogy miként hatott a járvány a társadalmi, politikai, gazdasági és kereskedelmi életünkre.
Azonban a lélek és egyén szempontjából kevesebben vizsgálták meg ezt a témakört, saját tapasztalataimat összefoglalva mégis megkísérlem lejegyezni gondolataimat a témában.
A járvány első hulláma során, eléggé szkeptikusan állt a társadalom a járványhoz, ám amikor jöttek a szigorítások és korlátozások, mindenki kicsit észbe kapott, hogy igenis azért vannak a szabályozások, hogy betartsuk és ne megszegjük őket. Ebben az időszakban sokan nem tudtak dolgozni, elvesztették munkahelyüket vagy éppen home office-ba kényszerültek, a tanítás pedig online és digitálisan történt.
A kutatások szerint a megkérdezett emberek 45%-a inkább rosszul élte meg a pandémiás időszakot, ugyanakkor közülük 36%-uk érzékelt valamilyenfajta lehangoltságot, depressziót vagy szorongást. A kialakult érzés és érzelem világ abszolút érthető hiszen az életünk során nem fordult elő, hogy államilag szabályozták volna azt, találkozhatunk-e szeretteinkkel, barátainkkal, eljárhatunk-e szórakozni, bejárhatunk-e az iskolába vagy a munkahelyünkre. A nehézséget az is fokozza, hogy az eddigi megszokott magánéletünk és munkakapcsolatunk lényegében egyszerre kérdőjeleződik meg, így már kijelenthető, hogy 2020-ban semmi sem biztos.
Számos tevékenység, hobbi és időtöltés lett szabályozva és határok közé szorítva ill. jelen helyzetben tiltó listára, mint a legfontosabb, az emberi kapcsolatok.
A közösségi találkozók lecsökkentek, jóformán a családdal vagyunk 0-24-ben. Barátainkkal a kapcsolatot a közösségi médiákon könnyedén tarthatjuk, ám az mégsem olyan mintha nagy társasággal kirándulni mennénk, vagy étteremben ennénk.
Ismerkedés a járvány időszaka alatt némiképp bonyolultabbá vált, hiszen ha zárt helyen találkozunk randi partnerünkkel akkor is a fél arcát takarja a maszk. Lassan a programok között sem tudunk úgy válogatni, mint régen, hiszen minden rendezvény szabályozva van. Bár, ki tudja, hátha ilyenkor talál ránk az igaz szerelem, s később vissza tekintve elmondható hogy: szerelem a covid idején 🙂
A már létező kapcsolatokat is komolyan befolyásolta a karantén és a koronavírus.
Válás és a babybum, az összezártságnak és a töménytelen együttlétnek is meglett a gyümölcse, kinél savanyúbb, hiszen a kapcsolatuk annyira megromlott, hogy úgy döntöttek külön utakon folytatják. Mások viszont édesebb örömök elé néznek, hiszen a karantén időszakban gyermekáldás következett be náluk.
A másik érdekes folyamat lehet a terhesség állapota a járvány alatt, hogyan éli meg a kismama és az ismerősei, hogy nem érintkezhetnek az állapotos személlyel, gondolok itt arra is, hogy a családtagok, nagyszülők nem is látják hogyan fejlődik az élet rokonukban.
A rokonokat említve rögtön eszünkbe is jut, hogy közeledik a karácsony, az ünnep idén teljesen más lesz, mint korábban, ilyenre még nem volt példa a közelmúltban.
A családoknál szokás ilyenkor az összejövetelek és közös főzések, találkozók, amik az idősekre való tekintettel és saját egészségünk megőrzésének érdekében, idén nem így lesz.
Egyeseknek, mint nekem is, igazán fontos a hobbijuk. Igazán akkor érzem, hogy élek, amikor utazom. Ami a körülmények között igen csak korlátozva van, vagy egyáltalán nem valósulhat meg, és ezzel is meg kell küzdeni, szinte bármilyen hobbiról is legyen szó.
