Drámaian vicces kezdet után viccesen drámaian folytatódik a film. Roger Moore igazi sznob nagypapaként jobb karácsonyi szerepben nem is csillogtathatná meg házsártosan melegszívű énjét. Egyébként a filmbeli helyen simán el tudnék képzelni magam is egy hasonló hófödte karácsonyi szünetet, rohangálva a kastély hosszú és csillogó padlójú folyosóin. Lélekben még mindig gyerek vagyok, ha ezt a filmet nézem, ezért ajánlom neked is.
Jules, nővére és sógora elvesztése után egymaga neveli az árván maradt unokaöccsét és unokahúgát. Közeleg a karácsony, a gyerekek borzalmasan zabolátlanok, és még a munkáját is elvesztette, hiába dolgozott jól. Ebből a kilátástalan helyzetből csak a távoli és lélekben kitagadott nagypapa titokzatos megkeresése rángathatja ki, így a gyerekekkel elutazik hozzá, ahol megismerkedik sógora öccsével: a fenemód jóképű, de karót nyelt herceggel a havas hegyek között lévő kastélyban. A rideg fogadtatást hamar elkezdi felmelegíteni a gyermeki csínytevések sorozata és a személyzet lelkes asszisztálása a karácsonyfa állításhoz, ami addig tiltott volt.
A film végén felhívnám a figyelmet a ruhára, ami nekem személy szerint nem tetszik. Ha már megnézted a filmet, akkor kérek egy kommentet, hogy neked hogy tetszett a ruha!
Ha te is kedvet érzel arra, hogy megoszd gondolataid, véleményed a karácsony kapcsán, akkor küldd el emailben az info@retahuman.hu emailcímre, és ha beleillik a lélek gondozásba, akkor megjelenik. Kérjük, hogy aláírást mindenképpen küldj hozzá, hogy azon a néven tudjuk megjelentetni az írásodat!
